lathatatlankecskemeti

Sokat hallhattunk már arról, hogy a döntéshozó pozícióban lévő alkalmazottak alacsony fizetése nagyon jó táptalajt biztosít a korrupciónak: ha az állam nem fizeti meg kellőképp a tisztviselőit, azok bizony könnyen elcsábulnak, ha egy kis szívességért cserébe pénzt kapnak kenyérre. Az éhség nagy úr, szól a jól ismert mondás.

Szegény Horváth Zsolt is azon nélkülözők közé tartozik, akiknek a mindennapi betevő előteremtése is komoly gondot okoz. Szerényke országgyűlési tiszteletdíjából és a hozzá csapott filléres  költségtérítésből ( 90%-a  szigorúan számla nélkül!) bizony nem könnyű két gyermeket eltartani, öltöztetni, iskolába járatni. Teljes mértékben megértjük, hogy a mélyen alulfizetett Zsolt fogához veri a garast és olyan eszközökhöz nyúl, amik – hogy finoman fogalmazzak – a törvényesség határát súrolják, alulról.

Történt ugyanis 2002-ben, hogy az a csúnya, liberálbolsevik média, mind országos , mind helyi szinten megírta főhősünk legújabb, ötletes spórolási technikájának részleteit. A Népszabadság 2002. január 14-ei számából kiderül, hogy Zsolt „pályáztatás nélkül jutott Kecskemét belvárosában egy 114 négyzetméteres szociális bérlakáshoz”. Na bumm, mondhatnánk legyintve, csakhogy a sztori folytatódik!

Zsolt 2002. februárig  békésen éldegélt szüleitől örökölt, 47 négyzetméteres bérlakásában, ami nem mellesleg Kecskemét egyik legfrekventáltabb lakóházában, a Luther-palotában található. Ekkortájt jutott tudomására, hogy a szomszédban megürült egy 114 négyzetméteres „lakóingatlan”.

Emberünk egyből gyermekeire gondolt, pennát ragadott és nyomban levelet írt dr. Szécsi Gábor (akkor még Fideszes) polgármesternek. Ebben megírta, hogy igényt tart a megürült nagyobbik lakásra úgy, hogy a sajátjáról lemond. Igényét arra alapozta, hogy „fontos tisztséget tölt be”- ekkoriban ugyanis politikai államtitkár volt az Egészségügyi Minisztériumban – magától értődő: a nagyobb lakás jár neki. A párttárs polgármester pályáztatás nélkül utalta ki „bajtársának” a kétszer nagyobb lakást, a döntés indoklásában külön kiemelve, hogy a cserét Horváth úr magas pozíciója indokolja – írta a Népszabi. Ezzel az eljárással ráadásul a város saját rendeletével is szembementek, miszerint közérdekű célra , pályáztatás nélkül legfeljebb két lakást utalhat ki a városháza.

Dr. Nyirádi Judit , Kecskemét aljegyzője a Népszabinak elmondta: Horváth Zsolt lakáscseréje során az önkormányzat nem vizsgálta a képviselő szociális hátterét, mert ez csak a pályáztatás útján kiutalt bérlakásoknál kötelező. Nyerítve röhögős ez az odaadó összetartás, amikor a párttársak mentegetik egymást, ha összecsapnak a szarhullámok a biliben.

Nagyobb lakás, megértjük mi: a család a legfontosabb, hadd cseperedjenek a pulyák békében, biztonságban: az új lakást 4 millió forintért összkomfortosították és felújították - a költségekből derék Zsoltunk 1,7 millió forintot fizetett - majd elfoglalta új rezidenciáját, havi 12500 Ft bérleti díjért. Bizony, 12500 Forint!

Számoljuk hát össze, mekkora ajándékot kapott Zsolt szülinapjára (május 22.)  a barátjától: 2,3 millió Ft + havi minimum 67500 Ft = nagyon, pofátlanul nagyon-sok pénz ez egy szülinapra Zsolt! Még ha oly szarul kerestél is! Potom 450-et havonta! Csak a havi „ajándékod” nagyobb, mint a 2002-es minimálbér!

Nem tudom Zsolt, érted-e, mi ezzel a probléma?

Erkölcs, etika, norma: mondanak Neked valamit ezek a szavak?

A pulyáknak, kenyérre, ugye?

A „szerencsés bérlő” anno nem reagált az üggyel kapcsolatban feltett kérdésekre…

Emberünk, Dr. Horváth Zsolt már több, a demokratikus értékrenddel nem összeegyeztethető botrányba keveredett a hosszú-hosszú 12 éves képviselői pályafutása során. Most az egyik legkirívóbbal, a 2006-os választásokon történt csalásról írnánk pár sort.

A képen: dr. Szécsi Gábor (balra), illetve dr. Horváth Zsolt (jobbra)

Emlékeztetőül: a 2006-os országgyűlési képviselő választások előtti napon a Műkertvárosban dr. Szécsi Gábor (akkor SZDSZ-MSZP színekben indult) visszalépését közlő, hamis tartalmú szóróanyagot terjesztettek kisebb jobboldali aktivista csapatok. A választás napján pedig kisbusszal szállították az embereket a Kertvárosi Általános Iskolához, ahol fejenként ezer-ezerötszáz forintot fizettek a Horváth-voksokért a derék Fideszesek. Az első fordulóban jelentősen vezető Szécsi a második fordulóra így 194 szavazattal alulmaradt.

Nyomozásba kezdett a rendőrség a bejelentések után a választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény gyanúja miatt. A terjesztésen rajtakapott aktivisták azt vallották, hogy a helyi Fidesz irodában vették át a fent említett anyagokat. Erre persze O.V. is reagált az általuk pénzelt Hír TV-ben: „ a rendőrség beszállt a választási kampányba”. Ó te szegény Viktórió, mi lesz így most veletek?

A nyomozás egyértelműen megállapította annak a férfinak a kilétét, aki a „szavazat-szállító” gépjárművet vezette. Az eljáró ügyész azonban vádelhalasztást javasolt, mert büntetlen előéletű az elkövető, illetve a cselekmény viszonylag kis tárgyi súlya miatt (???), azaz a csalót futni hagyták…A többi gyanúsítottat nem sikerült kézre keríteni, így máig büntetlenül mászkálnak közöttünk.

A jogi huzavona után végül nem ismételték meg a szavazást, így az egyéni mandátumot főhősünk nyerte. Nagy kő eshetett le a szívéről, hiszen a bársonyszék mégiscsak kényelmesebb, mint a börtöncella.

Lehet idén is jut a keretből szavazatvásárlásra, ne feledjük, Orbán Viktor „személyesen” kért pénzt a narancsos kampányra a szimpatizánsaitól.

Dr.  Horváth Zsolt 1964. május 22-én született a Bács-Kiskun megyei Szeremlén. Nős, felesége kutató vegyészmérnök – áll rövid önéletrajzában, amit a Parlament honlapján tett közzé. Családi állapotáról ennél többet képviselői honlapján (amit megtekintve mindenki döntse el maga, hogy Zsolt mennyit dolgozhat azért, hogy ismét az Országgyűlésbe kerüljön) sem árul el magáról, de ez minket különösebben nem is érdekel.

1989-ben szerezte általános orvosi diplomáját a SOTE-n, majd 1994-ben ezt megfejelte egy fogorvosi végzettséggel is: 1990-1997-ig ortopédorvosként, 1997-1998-ig fogorvosként tevékenykedett Kecskeméten. 2002-ben szerezte közgazdász diplomáját a budapesti közgáz egyetemen.

A Fideszbe 1989-ben lépett be, ahol 1997-től a párt kecskeméti szervezetének alelnöke. Az 1998. évi országgyűlési választásokon Kecskeméten (Bács-Kiskun 2. vk.) képviselővé választották. Ez után még kétszer, 2002-ben és 2006-ban szerzett egyéni mandátumot az Országgyűlésbe. 2000-ben rövid ideig a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként a társadalompolitikai referatúra vezetője, majd ugyan ebben az évben kinevezték – a számára sokkal testhezállóbb - Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkárává, mely tisztét 2001. május 15-ig látta el.

Az eddig leírtakból egy sikeres, ambiciózus honpolgár képe sejlik fel előttünk – ugyanakkor  államtitkári regnálásának rövidsége már itt is intő jel lehet: egy rövidke önéletrajzból nem bontható ki egy ember személyiségének, valós énjének teljes spektruma.

Mint említettem, minden alkalommal egyéni jelöltként jutott a bársonyszékbe, a kecskeméti választók bizalmából. Lehet, hogy maradi vagyok, de szerintem egy, a helyi lakosok által megválasztott képviselőnek  a Parlamentben is tenni kell a helyiekért, a városáért. Nézzük, Zsolt  12 év alatt – az általa benyújtott önálló indítványok és felszólalások alapján – mennyivel tolta előrébb Kecskemét  „szekerét” : 12 év alatt eddig összesen 94 önálló indítványt terjesztett képviselőtársai elé (6-29-59-es eloszlásban) és ezek egyikében sem szerepel városával kapcsolatos kezdeményezés. Mondhatnánk, hogy ez nem probléma, hiszen az Országgyűlésben egy egész nemzetet képvisel, de hogy egy tucat esztendő alatt egyszer sem szólalt fel  Kecskemét érdekében, finoman szólva nemtörődömségre utal.

Kinek kell olyan képviselő, aki nem a megbízóját képviseli?

Midőn e sorokat írom, nehéz szelek járnak hazánk fölött sötét fellegeket mozgatván, nem könnyű mostanság a napra menni, egyre nagyobb kincs a D vitamin. Sanyargat még a tél, jégcsap fogaival marcangolva szét mindazt, amit eddig demokráciának, szólásszabadságnak, jogállamnak – a Mi közös, biztonságos, nyugodt  Magyarországunknak hittünk.

A tavasz idén április 11-én kezdődik. A „változás” szele ezen a napon tör majd elő a szavazókörökben elhelyezett urnák kicsiny nyílásain át és tombolva kergeti szét az elmúlt nyolc év fekete fellegeit, megszabadítván az országot az örök téltől szabadjára engedi a napsugarakat és nem engedi többé, hogy újra beboruljon.

A Fidesz Napja felragyog, elűzi a fagyot és teremtő erejével virágba borítja az országot, természetesen. E termékeny csillag nem más, mint a vezér maga: Orbán Viktor, kinek gravitációs tere oly erős és hatalmas, hogy a legeldugottabb falucska legapróbb pártirodájának legmélyebb növésű takarítónőjének párthűségéről is naprakész információkkal rendelkezik.

Ilyen – már-már transzcendens - tájékozottság birtokában „csillagunk” maga határozza meg kire, s meddig ragyogjon: jaj annak, akit narancsos lángnyelvei nem nyaldosnak többé! Pórázon tartott „sugarai”  leendő honatyáink, a Fidesz országgyűlési képviselő jelöltjei. Régi, ismert arcok ők, egytől-egyig "fiatal demokraták”, még ha átlagéletkoruk bőven túl is van már a negyvenen: Lezsák Sándor, Balsai István, Fónagy János, Pokorni Zoltán és még sokan mások, egy nyolc éve ellenzéki szerepben vergődő, destruktív alakulat  levitézlett lidércei ők.

Blogunk hőse is egy ilyen, megfáradt „napsugár”, aki immár 12 éve küzd az örök „tél” ellen a Parlament padsorai közül Dr. Horváth Zsolt, a kecskeméti II. számú választókörzet Fideszes országgyűlési képviselő jelöltje.

A továbbiakban az Ő kalandos történeteiről olvashattok.