Sokat hallhattunk már arról, hogy a döntéshozó pozícióban lévő alkalmazottak alacsony fizetése nagyon jó táptalajt biztosít a korrupciónak: ha az állam nem fizeti meg kellőképp a tisztviselőit, azok bizony könnyen elcsábulnak, ha egy kis szívességért cserébe pénzt kapnak kenyérre. Az éhség nagy úr, szól a jól ismert mondás.
Szegény Horváth Zsolt is azon nélkülözők közé tartozik, akiknek a mindennapi betevő előteremtése is komoly gondot okoz. Szerényke országgyűlési tiszteletdíjából és a hozzá csapott filléres költségtérítésből ( 90%-a szigorúan számla nélkül!) bizony nem könnyű két gyermeket eltartani, öltöztetni, iskolába járatni. Teljes mértékben megértjük, hogy a mélyen alulfizetett Zsolt fogához veri a garast és olyan eszközökhöz nyúl, amik – hogy finoman fogalmazzak – a törvényesség határát súrolják, alulról.
Történt ugyanis 2002-ben, hogy az a csúnya, liberálbolsevik média, mind országos , mind helyi szinten megírta főhősünk legújabb, ötletes spórolási technikájának részleteit. A Népszabadság 2002. január 14-ei számából kiderül, hogy Zsolt „pályáztatás nélkül jutott Kecskemét belvárosában egy 114 négyzetméteres szociális bérlakáshoz”. Na bumm, mondhatnánk legyintve, csakhogy a sztori folytatódik!
Zsolt 2002. februárig békésen éldegélt szüleitől örökölt, 47 négyzetméteres bérlakásában, ami nem mellesleg Kecskemét egyik legfrekventáltabb lakóházában, a Luther-palotában található. Ekkortájt jutott tudomására, hogy a szomszédban megürült egy 114 négyzetméteres „lakóingatlan”.
Emberünk egyből gyermekeire gondolt, pennát ragadott és nyomban levelet írt dr. Szécsi Gábor (akkor még Fideszes) polgármesternek. Ebben megírta, hogy igényt tart a megürült nagyobbik lakásra úgy, hogy a sajátjáról lemond. Igényét arra alapozta, hogy „fontos tisztséget tölt be”- ekkoriban ugyanis politikai államtitkár volt az Egészségügyi Minisztériumban – magától értődő: a nagyobb lakás jár neki. A párttárs polgármester pályáztatás nélkül utalta ki „bajtársának” a kétszer nagyobb lakást, a döntés indoklásában külön kiemelve, hogy a cserét Horváth úr magas pozíciója indokolja – írta a Népszabi. Ezzel az eljárással ráadásul a város saját rendeletével is szembementek, miszerint közérdekű célra , pályáztatás nélkül legfeljebb két lakást utalhat ki a városháza.
Dr. Nyirádi Judit , Kecskemét aljegyzője a Népszabinak elmondta: Horváth Zsolt lakáscseréje során az önkormányzat nem vizsgálta a képviselő szociális hátterét, mert ez csak a pályáztatás útján kiutalt bérlakásoknál kötelező. Nyerítve röhögős ez az odaadó összetartás, amikor a párttársak mentegetik egymást, ha összecsapnak a szarhullámok a biliben.
Nagyobb lakás, megértjük mi: a család a legfontosabb, hadd cseperedjenek a pulyák békében, biztonságban: az új lakást 4 millió forintért összkomfortosították és felújították - a költségekből derék Zsoltunk 1,7 millió forintot fizetett - majd elfoglalta új rezidenciáját, havi 12500 Ft bérleti díjért. Bizony, 12500 Forint!
Számoljuk hát össze, mekkora ajándékot kapott Zsolt szülinapjára (május 22.) a barátjától: 2,3 millió Ft + havi minimum 67500 Ft = nagyon, pofátlanul nagyon-sok pénz ez egy szülinapra Zsolt! Még ha oly szarul kerestél is! Potom 450-et havonta! Csak a havi „ajándékod” nagyobb, mint a 2002-es minimálbér!
Nem tudom Zsolt, érted-e, mi ezzel a probléma?
Erkölcs, etika, norma: mondanak Neked valamit ezek a szavak?
A pulyáknak, kenyérre, ugye?
A „szerencsés bérlő” anno nem reagált az üggyel kapcsolatban feltett kérdésekre…
